Ero-s szösszenet 2. rész

2013 február 23. | Szerző: |

Azért néha vannak kellemes történések, dumcsik is.
Ezeket úgy szeretem. Megy a viccelődés, az ugratás, nevetés.
Köszönet annak a pár embernek, aki nem csak hirdetni jár fel, hanem érdemi emberi kapcsolatokat is kialakítani vagy éppen csak pár jó poént ellőni.
És főleg jó, hogy van pár ember vagy éppen párocska, akikkel ha nem is egymást keressük, de szoktunk néha kicsit lelkizni is.
Nem tudom mennyire lehet kiürülve a mai világban az emberek lelke, milyen érzelmi és szellemi sivárság kell ahhoz, hogy folyton folyvást azt a 2 mondatot ismételgesse mint a papagáj.
Megkaptam, hogy gunyoros vagyok és bunkó. Nem tartom magam annak, zsigerileg őszinte, nagypofájú és ironikus tudok lenni, de ha arról van szó magamat is kigúnyolom és nevetek magamon szívesen. Ha van hozzá partner persze. Mert anélkül az egész mit sem ér.
Hála istennek sikerült pár olyanba is belefutnom, akik napi szinten megkeresnek, privire hívnak és megy a jóízű dumcsi, akármiről is, akár egy egy ételreceptről, zenéről, könyvről. Kaptam már meg ha nem tetszik, amiket itt kapok a nyakamba, miért nem törlöm magam. Pont ezért a pár emberért nem…a sok szemét közt néha akadnak értékesebb személyek is, akikért kár lenne ha megszakadna a kapcsolat.
Szóval még egyszer thanks nektek, kedves maroknyi csapat. 🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!