Korrektség, vagy inkorrektség?

2013 augusztus 10. | Szerző: édeshármas |

Sziasztok!

Régen írtunk már ide, most jön a “Tűzkeresztség” című blogbejegyzésünk második része. Ez már nem happy end, hanem inkább tragikomédia.

Ahogy előző bejegyzésünkben írtuk, minden nagyon szép és jó volt. Alig vártuk a következő találkozót, mint valami tizenéves az első csókját. Nálunk csak a hétvége jöhet számításba a gyerekek miatt (erre az időre el tudjuk őket helyezni itthonról rokonokhoz). A másik pár meg tizenkétórázik folyamatos munkarend, van aki ezt ismeri azt hiszem. Nem mindíg jön össze a hétvége, és a másik nem elhanyagolható szempont a havizás. Ezen kívül nekik is van családjuk. Ezeket összeszervezni manapság már kész művészet.

  Azóta is rendszeresen beszélgettünk a pár férfitagjával chat-en. A nővel sosem tudtunk, az okát sem, hogy miért….. Olvastuk a baromságait, válaszoltunk rá.A szobámban már az ismerőseim is azt kérdezték, hogy ki ez a fac?….Ez nem normális…..stb.  Próbáltuk fenntartani a jóviszonyt. A röhelyes az volt, hogy nem barátot keresnek, hanem szexpartnert, de ez már a baráti kategóriába tartozó beszélgetések voltak. tegyük azért hozzá, hogy ebből a négyesből eme úriember volt a kakuktojás. Mi hárman jól elnevetgéltünk ez a férfi meg csak ült, meg a filmekről beszélt, meg a weboldaláról. Száraz alak ennyi.

Két hónap múlva nagy nehezen összejött az időpont. Nagyon vártuk már, hogy megérkezzenek. Az ilyenkor szokásos dolgok, a nagyobbik gyermekünket elhelyeztük rokonnál, a másik apróságot meg átraktuk a másik szobába a kisággyal együtt. Minden készen állt a párocska fogadására. Nembeszélve az egyéb dolgokról is, innivaló szeszes és üdítő italok, rágcsálni való, stb.

Este nyolc körül jön a telefon, hogy indulnak, és kérdik, hogy minden ok-e? Jöhetnek-e? Mondjuk nekik, hogy persze, csak nyugodtan induljanak, itt minden ok. Várunk, és várunk a percek nagyon lassan telnek, a tévében egy magyar film megy már kínunkban azt néztük, meg az órát. Már itt kéne lenniük, nem történt-e velük valami az úton…..Már ilyenek jártak a fejünkben. Erre csörög a telefon….. Itt vagyunk a TESCO-ban. Majdnem nálatok voltunk, amikor a vér elöntött, mondja a csaj a telefonban…..A változó kor hátrányai…..mondja. A férj meg állitólag az áruházban van és betétet vásárol. A telefonban meg alig értettem valamit, mert volt háttérzaj rendesen. Szerintem a parkolóban nincs hangszóró meg egyéb hang. Mindegy. Felajánlottuk, hogy jöjjenek fel hozzánk és itt rakja rendbe magát. ÁÁÁÁÁ inkább most hazamegyünk……ment a mismásolás.

Nos férfiaggyal is végíg gondolva valami nem tiszta.

• ha elönt a vér, és ráadásul a közelben van hova mennem, akkor szerintem oda veszem az irányt és fürdök, meg ilyenek, van minden ami ilyenkorra kell
• amikor hívtak, akkor az eltelt idő jóval több volt, mint amennyi normális esetben (a duplája)
• a telefonban a hangok, amikor elméletileg a parkolóban van

Másnap a chaten. Huuuu basszus így meg úgy sajnáljuk a dolgot, most isszuk a pezsit amit erre az alkalomra vettünk.  Utána elkezdi ecsetelni a délelőttjüket, hogy találkoztak egy baráti párral és, hogy a Balaton parton 7500 Ft-ért megebédeltek, nagy volt az adag meg stb. Nos itt kicsit az agyunkba a 100-as égő felvillant. Máshol voltak édesnégyesezni.  Mivel ez egy szexkapcsolat, és nem házastársi, akkor ha azt mondják, hogy a közelben találtak egy párocskát akivel összeszerveztek egy találkozót, akkor az ember agya nem durran el, hanem tudomásul veszem aztán majd a következő alkalommal lesz valami. Amikor az embert hülyére veszik és ilyen átlátszó magyarázattal szúrják ki a szemét, na akkor kész vége. Meg is írtuk nekik, hogy felejtsenek el minket.

Nos azóta történt pár jóirányba tartó fejlemény, majd azt is megírjuk nemsokárra. A lényeg kirakhatjuk a megtelt táblát:).

Folyt. köv……..